2011. április 11., hétfő

Dobozi és szanazugi kiruccanás

Doboz tulajdonképpen közel van. Ha nem a kövesutat választom, hanem a gát tetejét egész hamar odaérek. Természetesen biciklivel, mert gyalog kissé fárasztó.
Nem olyan régen figyeltem fel a geocashing nevű játékra, ahol ládákat és jelszavakat kell keresni. Dobozon is van, és, ha már úgyis tavasz van, alattam a kerékpár, kezemben a fényképezőgép, úgy döntöttem egy füst alatt keresek jelszót, fényképezek és sportolok is egyet. Igazából fogalmam sincs, hogy hány kilométer tőlünk, a kaputól Doboz széle, de addig nem is érdekel, amíg nem fáradok el, s amíg hátszél van.
Doboz nem túl nagy település, falu, nagyközség. Amiért mentem, az a kastélypark, ahol a Wenckheim család mauzóleuma és kápolnája található. És egy jelszó a játékhoz. Szombat volt, kissé szeles nap. Doboz ifjúsága kiözönlött az utcára, a parkba, és hatalmas szemeket meresztettek rám, hogy vajon ki ez és mit keres itt? Ott ültek a késő barokk református templom alatti padokon, és sugárzott felém a bizalmatlanság. A Vésztői útról kanyarodtam le balra a Kastélyparkba, pár fotó után már kifelé tartottam, és ott is sikeresen megbámultak a kamaszok. A hazafelé utam nehezítette az ellenszél.

Pár nappal később úgy döntöttem, ismét a környéken tekerek. Az úticél ezúttal Szanazug volt. A dobozi hídig semmi gond nem volt, csak a híd és a Szanazug közötti út volt olyan rémes, hogy vallatni lehetett volna vele. Hát még visszafele, ellenszélben. Ládát nem találtam, naiv voltam. Ehhez már GPS kellett volna, majd máskor visszatérek.

(valami miatt nem enged fényképeket feltölteni >_<)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése